kétségbeesett

Hungarian

Etymology

kétségbeesik +‎ -ett (past participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːt͡ʃːeːɡbɛɛʃɛtː]
• Hyphenation: két‧ség‧be‧esett
• Rhymes: -ɛtː

Adjective

kétségbeesett (comparative kétségbeesettebb, superlative legkétségbeesettebb)

1. desperate (being filled with, or in a state of despair; hopeless)

   Synonym: elkeseredett

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kétségbeesett	kétségbeesettek
accusative	kétségbeesettet	kétségbeesetteket
dative	kétségbeesettnek	kétségbeesetteknek
instrumental	kétségbeesettel	kétségbeesettekkel
causal-final	kétségbeesettért	kétségbeesettekért
translative	kétségbeesetté	kétségbeesettekké
terminative	kétségbeesettig	kétségbeesettekig
essive-formal	kétségbeesettként	kétségbeesettekként
essive-modal	—	—
inessive	kétségbeesettben	kétségbeesettekben
superessive	kétségbeesetten	kétségbeesetteken
adessive	kétségbeesettnél	kétségbeesetteknél
illative	kétségbeesettbe	kétségbeesettekbe
sublative	kétségbeesettre	kétségbeesettekre
allative	kétségbeesetthez	kétségbeesettekhez
elative	kétségbeesettből	kétségbeesettekből
delative	kétségbeesettről	kétségbeesettekről
ablative	kétségbeesettől	kétségbeesettektől
non-attributive possessive - singular	kétségbeesetté	kétségbeesetteké
non-attributive possessive - plural	kétségbeesettéi	kétségbeesettekéi

Derived terms

• kétségbeesetten

 

Further reading

• kétségbeesett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN