költemény

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

költ +‎ -emény

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkøltɛmeːɲ]
  • Hyphenation: köl‧te‧mény

Noun[edit]

költemény (plural költemények)

  1. poem
    Synonyms: vers, poéma

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative költemény költemények
accusative költeményt költeményeket
dative költeménynek költeményeknek
instrumental költeménnyel költeményekkel
causal-final költeményért költeményekért
translative költeménnyé költeményekké
terminative költeményig költeményekig
essive-formal költeményként költeményekként
essive-modal
inessive költeményben költeményekben
superessive költeményen költeményeken
adessive költeménynél költeményeknél
illative költeménybe költeményekbe
sublative költeményre költeményekre
allative költeményhez költeményekhez
elative költeményből költeményekből
delative költeményről költeményekről
ablative költeménytől költeményektől
non-attributive
possessive - singular
költeményé költeményeké
non-attributive
possessive - plural
költeményéi költeményekéi
Possessive forms of költemény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. költeményem költeményeim
2nd person sing. költeményed költeményeid
3rd person sing. költeménye költeményei
1st person plural költeményünk költeményeink
2nd person plural költeményetek költeményeitek
3rd person plural költeményük költeményeik

Further reading[edit]