központozás

Hungarian[edit]

köz (“gap, space”) +‎ pontozás (“dotting”)

központozás (usually uncountable, plural központozások)

(linguistics) punctuation, interpunction (the act of punctuating: separating strings of words into clauses, phrases and sentences by applying a set of symbols and marks such as periods, commas, etc.)
Synonym: interpunkció

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	központozás	központozások
accusative	központozást	központozásokat
dative	központozásnak	központozásoknak
instrumental	központozással	központozásokkal
causal-final	központozásért	központozásokért
translative	központozássá	központozásokká
terminative	központozásig	központozásokig
essive-formal	központozásként	központozásokként
essive-modal	—	—
inessive	központozásban	központozásokban
superessive	központozáson	központozásokon
adessive	központozásnál	központozásoknál
illative	központozásba	központozásokba
sublative	központozásra	központozásokra
allative	központozáshoz	központozásokhoz
elative	központozásból	központozásokból
delative	központozásról	központozásokról
ablative	központozástól	központozásoktól
non-attributive possessive - singular	központozásé	központozásoké
non-attributive possessive - plural	központozáséi	központozásokéi

Possessive forms of központozás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	központozásom	központozásaim
2nd person sing.	központozásod	központozásaid
3rd person sing.	központozása	központozásai
1st person plural	központozásunk	központozásaink
2nd person plural	központozásotok	központozásaitok
3rd person plural	központozásuk	központozásaik