külső

Hungarian

Etymology

kül- + -ső

Pronunciation

• IPA: /ˈkylʃøː/
• Hyphenation: kül‧ső

Adjective

külső (comparative külsőbb, superlative legkülső); another form of the superlative is legkülsőbb

1. outer, outside, exterior, external

   Budapest külső kerületei - The outer districts of Budapest

Noun

külső (plural külsők)

1. appearance
2. exterior

Declension

declension of külső singular plural nominative külső külsők accusative külsőt külsőket dative külsőnek külsőknek instrumental külsővel külsőkkel causal-final külsőért külsőkért translative külsővé külsőkké terminative külsőig külsőkig essive-formal külsőként külsőkként essive-modal - - inessive külsőben külsőkben superessive külsőn külsőkön adessive külsőnél külsőknél illative külsőbe külsőkbe sublative külsőre külsőkre allative külsőhöz külsőkhöz elative külsőből külsőkből delative külsőről külsőkről ablative külsőtől külsőktől

Note: The third person singular possessive form is more often used as: külseje.

possessives of külső possessor singular possession plural possession 1st person sing. külsőm külsőim 2nd person sing. külsőd külsőid 3rd person sing. külsője külsői 1st person plural külsőnk külsőink 2nd person plural külsőtök külsőitek 3rd person plural külsőjük külsőik