kondíció

Hungarian[edit]

Borrowed from Late Latin conditio.^[1] With -ció ending.

kondíció (plural kondíciók)

condition, shape (the state of physical fitness)
condition (a requirement or requisite; a clause in a contract or agreement indicating that a certain contingency may modify the principal obligation in some way)
Synonyms: feltétel, kikötés

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kondíció	kondíciók
accusative	kondíciót	kondíciókat
dative	kondíciónak	kondícióknak
instrumental	kondícióval	kondíciókkal
causal-final	kondícióért	kondíciókért
translative	kondícióvá	kondíciókká
terminative	kondícióig	kondíciókig
essive-formal	kondícióként	kondíciókként
essive-modal	—	—
inessive	kondícióban	kondíciókban
superessive	kondíción	kondíciókon
adessive	kondíciónál	kondícióknál
illative	kondícióba	kondíciókba
sublative	kondícióra	kondíciókra
allative	kondícióhoz	kondíciókhoz
elative	kondícióból	kondíciókból
delative	kondícióról	kondíciókról
ablative	kondíciótól	kondícióktól
non-attributive possessive - singular	kondícióé	kondícióké
non-attributive possessive - plural	kondícióéi	kondíciókéi

Possessive forms of kondíció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kondícióm	kondícióim
2nd person sing.	kondíciód	kondícióid
3rd person sing.	kondíciója	kondíciói
1st person plural	kondíciónk	kondícióink
2nd person plural	kondíciótok	kondícióitok
3rd person plural	kondíciójuk	kondícióik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN