konnotáció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin connotātiō. With -ció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkonːotaːt͡sijoː]
• Hyphenation: kon‧no‧tá‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

konnotáció (plural konnotációk)

1. (linguistics) connotation

   Synonym: mellékjelentés

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	konnotáció	konnotációk
accusative	konnotációt	konnotációkat
dative	konnotációnak	konnotációknak
instrumental	konnotációval	konnotációkkal
causal-final	konnotációért	konnotációkért
translative	konnotációvá	konnotációkká
terminative	konnotációig	konnotációkig
essive-formal	konnotációként	konnotációkként
essive-modal	—	—
inessive	konnotációban	konnotációkban
superessive	konnotáción	konnotációkon
adessive	konnotációnál	konnotációknál
illative	konnotációba	konnotációkba
sublative	konnotációra	konnotációkra
allative	konnotációhoz	konnotációkhoz
elative	konnotációból	konnotációkból
delative	konnotációról	konnotációkról
ablative	konnotációtól	konnotációktól
non-attributive possessive - singular	konnotációé	konnotációké
non-attributive possessive - plural	konnotációéi	konnotációkéi

Possessive forms of konnotáció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	konnotációm	konnotációim
2nd person sing.	konnotációd	konnotációid
3rd person sing.	konnotációja	konnotációi
1st person plural	konnotációnk	konnotációink
2nd person plural	konnotációtok	konnotációitok
3rd person plural	konnotációjuk	konnotációik