kvantumelmélet

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kvantum +‎ elmélet

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkvɒntumɛlmeːlɛt]
  • Hyphenation: kvan‧tum‧el‧mé‧let

Noun[edit]

kvantumelmélet (plural kvantumelméletek)

  1. quantum theory

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kvantumelmélet kvantumelméletek
accusative kvantumelméletet kvantumelméleteket
dative kvantumelméletnek kvantumelméleteknek
instrumental kvantumelmélettel kvantumelméletekkel
causal-final kvantumelméletért kvantumelméletekért
translative kvantumelméletté kvantumelméletekké
terminative kvantumelméletig kvantumelméletekig
essive-formal kvantumelméletként kvantumelméletekként
essive-modal
inessive kvantumelméletben kvantumelméletekben
superessive kvantumelméleten kvantumelméleteken
adessive kvantumelméletnél kvantumelméleteknél
illative kvantumelméletbe kvantumelméletekbe
sublative kvantumelméletre kvantumelméletekre
allative kvantumelmélethez kvantumelméletekhez
elative kvantumelméletből kvantumelméletekből
delative kvantumelméletről kvantumelméletekről
ablative kvantumelmélettől kvantumelméletektől
non-attributive
possessive - singular
kvantumelméleté kvantumelméleteké
non-attributive
possessive - plural
kvantumelméletéi kvantumelméletekéi
Possessive forms of kvantumelmélet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kvantumelméletem kvantumelméleteim
2nd person sing. kvantumelméleted kvantumelméleteid
3rd person sing. kvantumelmélete kvantumelméletei
1st person plural kvantumelméletünk kvantumelméleteink
2nd person plural kvantumelméletetek kvantumelméleteitek
3rd person plural kvantumelméletük kvantumelméleteik

Further reading[edit]