mágia
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Borrowed from Late Latin magia, from Ancient Greek μαγεία (mageía). [1]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
mágia (plural mágiák)
- magic (the use of rituals or actions, especially based on supernatural or occult knowledge)
Declension[edit]
| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mágia | mágiák |
| accusative | mágiát | mágiákat |
| dative | mágiának | mágiáknak |
| instrumental | mágiával | mágiákkal |
| causal-final | mágiáért | mágiákért |
| translative | mágiává | mágiákká |
| terminative | mágiáig | mágiákig |
| essive-formal | mágiaként | mágiákként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mágiában | mágiákban |
| superessive | mágián | mágiákon |
| adessive | mágiánál | mágiáknál |
| illative | mágiába | mágiákba |
| sublative | mágiára | mágiákra |
| allative | mágiához | mágiákhoz |
| elative | mágiából | mágiákból |
| delative | mágiáról | mágiákról |
| ablative | mágiától | mágiáktól |
| non-attributive possessive - singular |
mágiáé | mágiáké |
| non-attributive possessive - plural |
mágiáéi | mágiákéi |
| Possessive forms of mágia | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | mágiám | mágiáim |
| 2nd person sing. | mágiád | mágiáid |
| 3rd person sing. | mágiája | mágiái |
| 1st person plural | mágiánk | mágiáink |
| 2nd person plural | mágiátok | mágiáitok |
| 3rd person plural | mágiájuk | mágiáik |
References[edit]
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading[edit]
- mágia in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN