megtévesztés

Hungarian

Etymology

megtéveszt (“to deceive”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛkteːvɛsteːʃ]
• Hyphenation: meg‧té‧vesz‧tés

Noun

megtévesztés

1. deceit, deception, fallacy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	megtévesztés	megtévesztések
accusative	megtévesztést	megtévesztéseket
dative	megtévesztésnek	megtévesztéseknek
instrumental	megtévesztéssel	megtévesztésekkel
causal-final	megtévesztésért	megtévesztésekért
translative	megtévesztéssé	megtévesztésekké
terminative	megtévesztésig	megtévesztésekig
essive-formal	megtévesztésként	megtévesztésekként
essive-modal	megtévesztésül	—
inessive	megtévesztésben	megtévesztésekben
superessive	megtévesztésen	megtévesztéseken
adessive	megtévesztésnél	megtévesztéseknél
illative	megtévesztésbe	megtévesztésekbe
sublative	megtévesztésre	megtévesztésekre
allative	megtévesztéshez	megtévesztésekhez
elative	megtévesztésből	megtévesztésekből
delative	megtévesztésről	megtévesztésekről
ablative	megtévesztéstől	megtévesztésektől
non-attributive possessive - singular	megtévesztésé	megtévesztéseké
non-attributive possessive - plural	megtévesztéséi	megtévesztésekéi

Possessive forms of megtévesztés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megtévesztésem	megtévesztéseim
2nd person sing.	megtévesztésed	megtévesztéseid
3rd person sing.	megtévesztése	megtévesztései
1st person plural	megtévesztésünk	megtévesztéseink
2nd person plural	megtévesztésetek	megtévesztéseitek
3rd person plural	megtévesztésük	megtévesztéseik

Further reading

• megtévesztés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN