nagyságos

Hungarian

Etymology

nagyság (“greatness”) +‎ -os (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒcʃaːɡoʃ], [ˈnɒt͡ʃːaːɡoʃ] (the latter being casual)
• Hyphenation: nagy‧sá‧gos
• Rhymes: -oʃ

Adjective

nagyságos (not generally comparable, comparative nagyságosabb, superlative legnagyságosabb)

1. (archaic or historical) great, honorable (usually preceding asszony (“lady, madam”), úr (“gentleman, sir”), or the type of notability)

   Coordinate terms: szentséges, felséges, fenséges, főmagasságú, főméltóságú, nagyméltóságú, méltóságos, főtisztelendő, főtiszteletű, tisztelendő, nagytiszteletű, tiszteletes, kegyelmes, tekintetes

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	nagyságos	nagyságosak
accusative	nagyságosat	nagyságosakat
dative	nagyságosnak	nagyságosaknak
instrumental	nagyságossal	nagyságosakkal
causal-final	nagyságosért	nagyságosakért
translative	nagyságossá	nagyságosakká
terminative	nagyságosig	nagyságosakig
essive-formal	nagyságosként	nagyságosakként
essive-modal	—	—
inessive	nagyságosban	nagyságosakban
superessive	nagyságoson	nagyságosakon
adessive	nagyságosnál	nagyságosaknál
illative	nagyságosba	nagyságosakba
sublative	nagyságosra	nagyságosakra
allative	nagyságoshoz	nagyságosakhoz
elative	nagyságosból	nagyságosakból
delative	nagyságosról	nagyságosakról
ablative	nagyságostól	nagyságosaktól
non-attributive possessive - singular	nagyságosé	nagyságosaké
non-attributive possessive - plural	nagyságoséi	nagyságosakéi

Further reading

• nagyságos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN