nyelvérzék

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

nyelv (language) +‎ érzék (sense, feel, talent)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɲɛlveːrzeːk]
  • Hyphenation: nyelv‧ér‧zék
  • Rhymes: -eːk

Noun[edit]

nyelvérzék (plural nyelvérzékek)

  1. Sprachgefühl (a natural gift for languages)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative nyelvérzék nyelvérzékek
accusative nyelvérzéket nyelvérzékeket
dative nyelvérzéknek nyelvérzékeknek
instrumental nyelvérzékkel nyelvérzékekkel
causal-final nyelvérzékért nyelvérzékekért
translative nyelvérzékké nyelvérzékekké
terminative nyelvérzékig nyelvérzékekig
essive-formal nyelvérzékként nyelvérzékekként
essive-modal
inessive nyelvérzékben nyelvérzékekben
superessive nyelvérzéken nyelvérzékeken
adessive nyelvérzéknél nyelvérzékeknél
illative nyelvérzékbe nyelvérzékekbe
sublative nyelvérzékre nyelvérzékekre
allative nyelvérzékhez nyelvérzékekhez
elative nyelvérzékből nyelvérzékekből
delative nyelvérzékről nyelvérzékekről
ablative nyelvérzéktől nyelvérzékektől
non-attributive
possessive - singular
nyelvérzéké nyelvérzékeké
non-attributive
possessive - plural
nyelvérzékéi nyelvérzékekéi
Possessive forms of nyelvérzék
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyelvérzékem nyelvérzékeim
2nd person sing. nyelvérzéked nyelvérzékeid
3rd person sing. nyelvérzéke nyelvérzékei
1st person plural nyelvérzékünk nyelvérzékeink
2nd person plural nyelvérzéketek nyelvérzékeitek
3rd person plural nyelvérzékük nyelvérzékeik

Further reading[edit]