nyelvtörő

Hungarian

Wikipedia ^hu

Etymology

nyelv + törő

Pronunciation

• IPA: /ˈɲɛlvtørøː/
• Hyphenation: nyelv‧tö‧rő

Noun

nyelvtörő (plural nyelvtörők)

1. tongue-twister

Declension

declension of nyelvtörő singular plural nominative nyelvtörő nyelvtörők accusative nyelvtörőt nyelvtörőket dative nyelvtörőnek nyelvtörőknek instrumental nyelvtörővel nyelvtörőkkel causal-final nyelvtörőért nyelvtörőkért translative nyelvtörővé nyelvtörőkké terminative nyelvtörőig nyelvtörőkig essive-formal nyelvtörőként nyelvtörőkként essive-modal - - inessive nyelvtörőben nyelvtörőkben superessive nyelvtörőn nyelvtörőkön adessive nyelvtörőnél nyelvtörőknél illative nyelvtörőbe nyelvtörőkbe sublative nyelvtörőre nyelvtörőkre allative nyelvtörőhöz nyelvtörőkhöz elative nyelvtörőből nyelvtörőkből delative nyelvtörőről nyelvtörőkről ablative nyelvtörőtől nyelvtörőktől

possessives of nyelvtörő possessor singular possession plural possession 1st person sing. nyelvtörőm nyelvtörőim 2nd person sing. nyelvtörőd nyelvtörőid 3rd person sing. nyelvtörője nyelvtörői 1st person plural nyelvtörőnk nyelvtörőink 2nd person plural nyelvtörőtök nyelvtörőitek 3rd person plural nyelvtörőjük nyelvtörőik