permutáció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin permutatio. With -áció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpɛrmutaːt͡sijoː]
• Hyphenation: per‧mu‧tá‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

permutáció (plural permutációk)

1. (combinatorics) permutation

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	permutáció	permutációk
accusative	permutációt	permutációkat
dative	permutációnak	permutációknak
instrumental	permutációval	permutációkkal
causal-final	permutációért	permutációkért
translative	permutációvá	permutációkká
terminative	permutációig	permutációkig
essive-formal	permutációként	permutációkként
essive-modal	—	—
inessive	permutációban	permutációkban
superessive	permutáción	permutációkon
adessive	permutációnál	permutációknál
illative	permutációba	permutációkba
sublative	permutációra	permutációkra
allative	permutációhoz	permutációkhoz
elative	permutációból	permutációkból
delative	permutációról	permutációkról
ablative	permutációtól	permutációktól
non-attributive possessive - singular	permutációé	permutációké
non-attributive possessive - plural	permutációéi	permutációkéi

Possessive forms of permutáció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	permutációm	permutációim
2nd person sing.	permutációd	permutációid
3rd person sing.	permutációja	permutációi
1st person plural	permutációnk	permutációink
2nd person plural	permutációtok	permutációitok
3rd person plural	permutációjuk	permutációik

Derived terms

• permutációjú
• permutációs

 

Further reading

• permutáció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN