remete

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Borrowed from Italian eremita (more specifically from Northern Italian), from Latin eremita, from Ancient Greek ἐρημίτης (erēmítēs).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈrɛmɛtɛ]
  • Hyphenation: re‧me‧te
  • Rhymes: -tɛ

Noun

[edit]

remete (plural remeték)

  1. hermit, eremite, anchorite

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative remete remeték
accusative remetét remetéket
dative remetének remetéknek
instrumental remetével remetékkel
causal-final remetéért remetékért
translative remetévé remetékké
terminative remetéig remetékig
essive-formal remeteként remetékként
essive-modal
inessive remetében remetékben
superessive remetén remetéken
adessive remeténél remetéknél
illative remetébe remetékbe
sublative remetére remetékre
allative remetéhez remetékhez
elative remetéből remetékből
delative remetéről remetékről
ablative remetétől remetéktől
non-attributive
possessive - singular
remetéé remetéké
non-attributive
possessive - plural
remetééi remetékéi
Possessive forms of remete
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. remetém remetéim
2nd person sing. remetéd remetéid
3rd person sing. remetéje remetéi
1st person plural remeténk remetéink
2nd person plural remetétek remetéitek
3rd person plural remetéjük remetéik

Derived terms

[edit]
Compound words

References

[edit]
  1. ^ remete in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • remete in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Portuguese

[edit]

Pronunciation

[edit]
 

Verb

[edit]

remete

  1. inflection of remeter:
    1. third-person singular present indicative
    2. second-person singular imperative

Spanish

[edit]

Verb

[edit]

remete

  1. inflection of remeter:
    1. third-person singular present indicative
    2. second-person singular imperative