rendületlen

Hungarian

Etymology

rendül (“to shake”) +‎ -etlen (“-less, without”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛndylɛtlɛn]
• Hyphenation: ren‧dü‧let‧len

Adjective

rendületlen (comparative rendületlenebb, superlative legrendületlenebb)

1. (slightly archaic) strong, immovable (something that is firm as a rock, cannot be easily shaken or moved)

   Synonyms: megingathatatlan, erős, szilárd, mozdulatlan, rendíthetetlen, fix, stabil

2. (literary, of a person) steadfast, steady, resolute

   Synonyms: állhatatos, kitartó, szilárd, rendíthetetlen, befolyásolhatatlan, tántoríthatatlan, fix, stabil

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	rendületlen	rendületlenek
accusative	rendületlent	rendületleneket
dative	rendületlennek	rendületleneknek
instrumental	rendületlennel	rendületlenekkel
causal-final	rendületlenért	rendületlenekért
translative	rendületlenné	rendületlenekké
terminative	rendületlenig	rendületlenekig
essive-formal	rendületlenként	rendületlenekként
essive-modal	rendületlenül	—
inessive	rendületlenben	rendületlenekben
superessive	rendületlenen	rendületleneken
adessive	rendületlennél	rendületleneknél
illative	rendületlenbe	rendületlenekbe
sublative	rendületlenre	rendületlenekre
allative	rendületlenhez	rendületlenekhez
elative	rendületlenből	rendületlenekből
delative	rendületlenről	rendületlenekről
ablative	rendületlentől	rendületlenektől
non-attributive possessive - singular	rendületlené	rendületleneké
non-attributive possessive - plural	rendületlenéi	rendületlenekéi

Derived terms

• rendületlenség
• rendületlenül

Further reading

• rendületlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN