rendűség

Hungarian[edit]

From rendű (“having some kind of order, rank”) +‎ -ség (noun-forming suffix), from rend (“order, rank”) +‎ -ű (adjective-forming suffix).

rendűség (plural rendűségek)

the quality of a named order or rank, not always translated in English
felsőbbrendűség ― superiority (literally, “[the quality of] higher order”)
(organic chemistry) classification of carbon atoms in a chain of carbons
A szénláncot alkotó szénatomok láncbeli helyzetét a szénatom rendűségével jellemezik. Például, az elsőrendű (primer) szénatom csak egy szénatommal szomszédos.
The location of a carbon atom in a carbon chain is characterized by its classification. For example, a primary carbon is a carbon atom which is bound to only one other carbon atom.

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	rendűség	rendűségek
accusative	rendűséget	rendűségeket
dative	rendűségnek	rendűségeknek
instrumental	rendűséggel	rendűségekkel
causal-final	rendűségért	rendűségekért
translative	rendűséggé	rendűségekké
terminative	rendűségig	rendűségekig
essive-formal	rendűségként	rendűségekként
essive-modal	—	—
inessive	rendűségben	rendűségekben
superessive	rendűségen	rendűségeken
adessive	rendűségnél	rendűségeknél
illative	rendűségbe	rendűségekbe
sublative	rendűségre	rendűségekre
allative	rendűséghez	rendűségekhez
elative	rendűségből	rendűségekből
delative	rendűségről	rendűségekről
ablative	rendűségtől	rendűségektől
non-attributive possessive - singular	rendűségé	rendűségeké
non-attributive possessive - plural	rendűségéi	rendűségekéi

Possessive forms of rendűség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rendűségem	rendűségeim
2nd person sing.	rendűséged	rendűségeid
3rd person sing.	rendűsége	rendűségei
1st person plural	rendűségünk	rendűségeink
2nd person plural	rendűségetek	rendűségeitek
3rd person plural	rendűségük	rendűségeik