szabadgondolkodó

Hungarian

Etymology

szabad (“free”) +‎ gondolkodó (“thinker”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒbɒdɡondolkodoː]
• Hyphenation: sza‧bad‧gon‧dol‧ko‧dó
• Rhymes: -doː

Noun

szabadgondolkodó (plural szabadgondolkodók)

1. freethinker, free-thinker

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szabadgondolkodó	szabadgondolkodók
accusative	szabadgondolkodót	szabadgondolkodókat
dative	szabadgondolkodónak	szabadgondolkodóknak
instrumental	szabadgondolkodóval	szabadgondolkodókkal
causal-final	szabadgondolkodóért	szabadgondolkodókért
translative	szabadgondolkodóvá	szabadgondolkodókká
terminative	szabadgondolkodóig	szabadgondolkodókig
essive-formal	szabadgondolkodóként	szabadgondolkodókként
essive-modal	—	—
inessive	szabadgondolkodóban	szabadgondolkodókban
superessive	szabadgondolkodón	szabadgondolkodókon
adessive	szabadgondolkodónál	szabadgondolkodóknál
illative	szabadgondolkodóba	szabadgondolkodókba
sublative	szabadgondolkodóra	szabadgondolkodókra
allative	szabadgondolkodóhoz	szabadgondolkodókhoz
elative	szabadgondolkodóból	szabadgondolkodókból
delative	szabadgondolkodóról	szabadgondolkodókról
ablative	szabadgondolkodótól	szabadgondolkodóktól
non-attributive possessive - singular	szabadgondolkodóé	szabadgondolkodóké
non-attributive possessive - plural	szabadgondolkodóéi	szabadgondolkodókéi

Possessive forms of szabadgondolkodó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szabadgondolkodóm	szabadgondolkodóim
2nd person sing.	szabadgondolkodód	szabadgondolkodóid
3rd person sing.	szabadgondolkodója	szabadgondolkodói
1st person plural	szabadgondolkodónk	szabadgondolkodóink
2nd person plural	szabadgondolkodótok	szabadgondolkodóitok
3rd person plural	szabadgondolkodójuk	szabadgondolkodóik

Further reading

• szabadgondolkodó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN