szakít

Hungarian

Etymology

szak (“part of a time period”) +‎ -ít (causative verb-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒkiːt]
• Hyphenation: sza‧kít
• Rhymes: -iːt

Verb

szakít

1. (transitive) to tear, rend, rip, split

   Synonyms: tép, hasít

   Middle-voice counterpart: szakad

2. (transitive) to pluck (e.g. a flower)

   Synonyms: leszakít, tép, letép

3. (transitive, with időt as its object) to find or spare (time for something)

   Synonyms: talál, szán

4. (intransitive, weightlifting) to snatch (to lift the barbell from the ground to overhead in one continuous motion)

   Coordinate term: lök (“to clean and jerk”)

5. (transitive, slang) to pull in (to pull down, earn, make money)

   Synonyms: keres, bezsebel

6. (intransitive) to break, break off (to stop following something, with -val/-vel)

   Synonyms: felhagy, megszakít, véget vet

7. (intransitive, ergative) to break up (from a relationship, with someone -val/-vel)

   Synonyms: szétmegy, különmegy

Conjugation

conjugation of szakít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szakítok	szakítasz	szakít	szakítunk	szakítotok	szakítanak
		Def.	szakítom	szakítod	szakítja	szakítjuk	szakítjátok	szakítják
		2nd-p. o.	szakítalak	―
	Past	Indef.	szakítottam	szakítottál	szakított	szakítottunk	szakítottatok	szakítottak
		Def.	szakítottam	szakítottad	szakította	szakítottuk	szakítottátok	szakították
		2nd-p. o.	szakítottalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. szakítani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	szakíték	szakítál	szakíta	szakítánk	szakítátok	szakítának
		Def.	szakítám	szakítád	szakítá	szakítánk	szakítátok	szakíták
		2nd-p. o.	szakítálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. szakít vala, szakított vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	szakítandok	szakítandasz	szakítand	szakítandunk	szakítandotok	szakítandanak
		Def.	szakítandom	szakítandod	szakítandja	szakítandjuk	szakítandjátok	szakítandják
		2nd-p. o.	szakítandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szakítanék	szakítanál	szakítana	szakítanánk	szakítanátok	szakítanának
		Def.	szakítanám	szakítanád	szakítaná	szakítanánk (or szakítanók)	szakítanátok	szakítanák
		2nd-p. o.	szakítanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. szakított volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szakítsak	szakíts or szakítsál	szakítson	szakítsunk	szakítsatok	szakítsanak
		Def.	szakítsam	szakítsd or szakítsad	szakítsa	szakítsuk	szakítsátok	szakítsák
		2nd-p. o.	szakítsalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. szakított légyen
Infinitive	szakítani		szakítanom	szakítanod	szakítania	szakítanunk	szakítanotok	szakítaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	szakítás		szakító	szakított	szakítandó	szakítva (szakítván)		szakíttat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of szakít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szakíthatok	szakíthatsz	szakíthat	szakíthatunk	szakíthattok	szakíthatnak
		Def.	szakíthatom	szakíthatod	szakíthatja	szakíthatjuk	szakíthatjátok	szakíthatják
		2nd-p. o.	szakíthatlak	―
	Past	Indef.	szakíthattam	szakíthattál	szakíthatott	szakíthattunk	szakíthattatok	szakíthattak
		Def.	szakíthattam	szakíthattad	szakíthatta	szakíthattuk	szakíthattátok	szakíthatták
		2nd-p. o.	szakíthattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	szakíthaték	szakíthatál	szakíthata	szakíthatánk	szakíthatátok	szakíthatának
		Def.	szakíthatám	szakíthatád	szakíthatá	szakíthatánk	szakíthatátok	szakíthaták
		2nd-p. o.	szakíthatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. szakíthat vala, szakíthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	szakíthatandok or szakítandhatok	szakíthatandasz or szakítandhatsz	szakíthatand or szakítandhat	szakíthatandunk or szakítandhatunk	szakíthatandotok or szakítandhattok	szakíthatandanak or szakítandhatnak
		Def.	szakíthatandom or szakítandhatom	szakíthatandod or szakítandhatod	szakíthatandja or szakítandhatja	szakíthatandjuk or szakítandhatjuk	szakíthatandjátok or szakítandhatjátok	szakíthatandják or szakítandhatják
		2nd-p. o.	szakíthatandalak or szakítandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szakíthatnék	szakíthatnál	szakíthatna	szakíthatnánk	szakíthatnátok	szakíthatnának
		Def.	szakíthatnám	szakíthatnád	szakíthatná	szakíthatnánk (or szakíthatnók)	szakíthatnátok	szakíthatnák
		2nd-p. o.	szakíthatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. szakíthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szakíthassak	szakíthass or szakíthassál	szakíthasson	szakíthassunk	szakíthassatok	szakíthassanak
		Def.	szakíthassam	szakíthasd or szakíthassad	szakíthassa	szakíthassuk	szakíthassátok	szakíthassák
		2nd-p. o.	szakíthassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. szakíthatott légyen
Inf.	(szakíthatni)		(szakíthatnom)	(szakíthatnod)	(szakíthatnia)	(szakíthatnunk)	(szakíthatnotok)	(szakíthatniuk)
Positive adjective			szakítható	Neg. adj.	szakíthatatlan	Adv. part.	(szakíthatva / szakíthatván)

Derived terms

• szakítás
• szakítható
• szakíttat

 

(With verbal prefixes):

• átszakít
• beszakít
• beleszakít
• elszakít
• felszakít
• félbeszakít
• kettészakít
• kiszakít
• leszakít
• megszakít
• összeszakít
• széjjelszakít
• szétszakít
• végigszakít

Related terms

• szaggat
• szakad
• szakajt
• szakaszt

 

Further reading

• szakít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN