szarv

Hungarian

Etymology

From Proto-Finno-Ugric *śarwe. Cognates include Finnish sarvi, Estonian sarv. The Proto-Finno-Ugric term is in turn from Proto-Indo-Iranian *ćr̥Hwás, compare Avestan 𐬯𐬭𐬎𐬎𐬁 (sruuā, “horn”). Ultimately from Proto-Indo-European *ḱerh₂-; see there for more.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒrv]
• Hyphenation: szarv
• Rhymes: -ɒrv

Noun

szarv (plural szarvak)

1. horn (body part of certain animals)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szarv	szarvak
accusative	szarvat	szarvakat
dative	szarvnak	szarvaknak
instrumental	szarvval	szarvakkal
causal-final	szarvért	szarvakért
translative	szarvvá	szarvakká
terminative	szarvig	szarvakig
essive-formal	szarvként	szarvakként
essive-modal	—	—
inessive	szarvban	szarvakban
superessive	szarvon	szarvakon
adessive	szarvnál	szarvaknál
illative	szarvba	szarvakba
sublative	szarvra	szarvakra
allative	szarvhoz	szarvakhoz
elative	szarvból	szarvakból
delative	szarvról	szarvakról
ablative	szarvtól	szarvaktól
non-attributive possessive - singular	szarvé	szarvaké
non-attributive possessive - plural	szarvéi	szarvakéi

Possessive forms of szarv
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szarvam	szarvaim
2nd person sing.	szarvad	szarvaid
3rd person sing.	szarva	szarvai
1st person plural	szarvunk	szarvaink
2nd person plural	szarvatok	szarvaitok
3rd person plural	szarvuk	szarvaik

Derived terms

• szarvas
• szarvú

 

Compound words

• orrszarv

 

Further reading

• szarv in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN