szentségtörés

Hungarian[edit]

szentség (“sanctity, sacredness”) +‎ törés (“breaking”)

szentségtörés (plural szentségtörések)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szentségtörés	szentségtörések
accusative	szentségtörést	szentségtöréseket
dative	szentségtörésnek	szentségtöréseknek
instrumental	szentségtöréssel	szentségtörésekkel
causal-final	szentségtörésért	szentségtörésekért
translative	szentségtöréssé	szentségtörésekké
terminative	szentségtörésig	szentségtörésekig
essive-formal	szentségtörésként	szentségtörésekként
essive-modal	—	—
inessive	szentségtörésben	szentségtörésekben
superessive	szentségtörésen	szentségtöréseken
adessive	szentségtörésnél	szentségtöréseknél
illative	szentségtörésbe	szentségtörésekbe
sublative	szentségtörésre	szentségtörésekre
allative	szentségtöréshez	szentségtörésekhez
elative	szentségtörésből	szentségtörésekből
delative	szentségtörésről	szentségtörésekről
ablative	szentségtöréstől	szentségtörésektől
non-attributive possessive - singular	szentségtörésé	szentségtöréseké
non-attributive possessive - plural	szentségtöréséi	szentségtörésekéi

Possessive forms of szentségtörés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szentségtörésem	szentségtöréseim
2nd person sing.	szentségtörésed	szentségtöréseid
3rd person sing.	szentségtörése	szentségtörései
1st person plural	szentségtörésünk	szentségtöréseink
2nd person plural	szentségtörésetek	szentségtöréseitek
3rd person plural	szentségtörésük	szentségtöréseik