szentségtelen

Hungarian

Etymology

szentség (“sainthood”) +‎ -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɛnt͡ʃeːktɛlɛn]
• Hyphenation: szent‧ség‧te‧len

Adjective

szentségtelen (comparative szentségtelenebb, superlative legszentségtelenebb)

1. unholy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szentségtelen	szentségtelenek
accusative	szentségtelent	szentségteleneket
dative	szentségtelennek	szentségteleneknek
instrumental	szentségtelennel	szentségtelenekkel
causal-final	szentségtelenért	szentségtelenekért
translative	szentségtelenné	szentségtelenekké
terminative	szentségtelenig	szentségtelenekig
essive-formal	szentségtelenként	szentségtelenekként
essive-modal	szentségtelenül	—
inessive	szentségtelenben	szentségtelenekben
superessive	szentségtelenen	szentségteleneken
adessive	szentségtelennél	szentségteleneknél
illative	szentségtelenbe	szentségtelenekbe
sublative	szentségtelenre	szentségtelenekre
allative	szentségtelenhez	szentségtelenekhez
elative	szentségtelenből	szentségtelenekből
delative	szentségtelenről	szentségtelenekről
ablative	szentségtelentől	szentségtelenektől
non-attributive possessive - singular	szentségtelené	szentségteleneké
non-attributive possessive - plural	szentségtelenéi	szentségtelenekéi

Derived terms

• szentségtelenít
• szentségtelenség

 

Further reading

• szentségtelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN