szerecsen

Hungarian[edit]

From Northern Italian [Term?], from Italian saraceno, from Latin Saracenus (“Saracen”). Compare Triestine Italian sarisin, saresin.

szerecsen (plural szerecsenek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szerecsen	szerecsenek
accusative	szerecsent	szerecseneket
dative	szerecsennek	szerecseneknek
instrumental	szerecsennel	szerecsenekkel
causal-final	szerecsenért	szerecsenekért
translative	szerecsenné	szerecsenekké
terminative	szerecsenig	szerecsenekig
essive-formal	szerecsenként	szerecsenekként
essive-modal	—	—
inessive	szerecsenben	szerecsenekben
superessive	szerecsenen	szerecseneken
adessive	szerecsennél	szerecseneknél
illative	szerecsenbe	szerecsenekbe
sublative	szerecsenre	szerecsenekre
allative	szerecsenhez	szerecsenekhez
elative	szerecsenből	szerecsenekből
delative	szerecsenről	szerecsenekről
ablative	szerecsentől	szerecsenektől
non-attributive possessive - singular	szerecsené	szerecseneké
non-attributive possessive - plural	szerecsenéi	szerecsenekéi

Possessive forms of szerecsen
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szerecsenem	szerecseneim
2nd person sing.	szerecsened	szerecseneid
3rd person sing.	szerecsene	szerecsenei
1st person plural	szerecsenünk	szerecseneink
2nd person plural	szerecsenetek	szerecseneitek
3rd person plural	szerecsenük	szerecseneik

or

Possessive forms of szerecsen
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szerecsenem	szerecsenjeim
2nd person sing.	szerecsened	szerecsenjeid
3rd person sing.	szerecsenje	szerecsenjei
1st person plural	szerecsenünk	szerecsenjeink
2nd person plural	szerecsenetek	szerecsenjeitek
3rd person plural	szerecsenjük	szerecsenjeik