tőn

See also: Appendix:Variations of "ton"

Hungarian

Etymology

From tesz (“to do; to put”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtøːn]
• Hyphenation: tőn
• Rhymes: -øːn

Verb

tőn

1. Archaic past third-person singular form of tesz.

   Synonym: (modern form) tett

   • 1847, János Arany, Anton N. Nyerges (prose translation),^[1] Toldi, Twelfth Canto:

     Azért nyájasan ily kérdést tőn elébe:

     [The king] asked him gently –

     (literally, “put gently such a question before him”)

See also

The seven sz-v stem verbs

• eszik (“to eat”)
• iszik (“to drink”)
• hisz (“to believe, think”)
• visz (“to take, carry”)
• lesz (“to become; will be”)
  
  
• tesz (“to do; to put”)
• vesz (“to take, get, grab, buy”)

 

Indicative 1st-p. sg.	eszem, iszom, hiszek, viszek, leszek, teszek, veszek	Infinitive	enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni	Pres. part.	evő, ivó, hívő, vivő, lévő/levő, tevő, vevő
		Past 1st p. sg.	ettem, ittam, hittem, vittem, lettem, tettem, vettem	Verbal nouns	evés, ivás, (hivés,) vivés, levés, tevés, vevés
Imperative 1st-p. sg.	egyek, igyak, higgyek, vigyek, legyek, tegyek, vegyek	Past 3rd sg.	evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett	Other nouns	étel, ital, hitel, vitel,	(lét,) tétel, vétel
		(obs./archaic	őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn)		—	lény, tény, vény