tanulás

Hungarian

Etymology

tanul (“to learn”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒnulaːʃ]
• Hyphenation: ta‧nu‧lás

Noun

tanulás (plural tanulások)

1. learning, study, studying (preparation for school)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	tanulás	tanulások
accusative	tanulást	tanulásokat
dative	tanulásnak	tanulásoknak
instrumental	tanulással	tanulásokkal
causal-final	tanulásért	tanulásokért
translative	tanulássá	tanulásokká
terminative	tanulásig	tanulásokig
essive-formal	tanulásként	tanulásokként
essive-modal	—	—
inessive	tanulásban	tanulásokban
superessive	tanuláson	tanulásokon
adessive	tanulásnál	tanulásoknál
illative	tanulásba	tanulásokba
sublative	tanulásra	tanulásokra
allative	tanuláshoz	tanulásokhoz
elative	tanulásból	tanulásokból
delative	tanulásról	tanulásokról
ablative	tanulástól	tanulásoktól
non-attributive possessive - singular	tanulásé	tanulásoké
non-attributive possessive - plural	tanuláséi	tanulásokéi

Possessive forms of tanulás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tanulásom	tanulásaim
2nd person sing.	tanulásod	tanulásaid
3rd person sing.	tanulása	tanulásai
1st person plural	tanulásunk	tanulásaink
2nd person plural	tanulásotok	tanulásaitok
3rd person plural	tanulásuk	tanulásaik

Further reading

• tanulás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN