tisztázatlan
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
tisztázatlan (comparative tisztázatlanabb, superlative legtisztázatlanabb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | tisztázatlan | tisztázatlanok |
| accusative | tisztázatlant | tisztázatlanokat |
| dative | tisztázatlannak | tisztázatlanoknak |
| instrumental | tisztázatlannal | tisztázatlanokkal |
| causal-final | tisztázatlanért | tisztázatlanokért |
| translative | tisztázatlanná | tisztázatlanokká |
| terminative | tisztázatlanig | tisztázatlanokig |
| essive-formal | tisztázatlanként | tisztázatlanokként |
| essive-modal | tisztázatlanul | — |
| inessive | tisztázatlanban | tisztázatlanokban |
| superessive | tisztázatlanon | tisztázatlanokon |
| adessive | tisztázatlannál | tisztázatlanoknál |
| illative | tisztázatlanba | tisztázatlanokba |
| sublative | tisztázatlanra | tisztázatlanokra |
| allative | tisztázatlanhoz | tisztázatlanokhoz |
| elative | tisztázatlanból | tisztázatlanokból |
| delative | tisztázatlanról | tisztázatlanokról |
| ablative | tisztázatlantól | tisztázatlanoktól |
| non-attributive possessive - singular |
tisztázatlané | tisztázatlanoké |
| non-attributive possessive - plural |
tisztázatlanéi | tisztázatlanokéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- tisztázatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN