végítélet

Hungarian

A végítélet (The Last Judgment by Michelangelo)

Etymology

vég (“end”) +‎ ítélet (“judgement”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːɡiːteːlɛt]
• Hyphenation: vég‧íté‧let

Noun

végítélet (plural végítéletek)

1. (religion) Last Judgment, Final Judgment

   Synonym: utolsó ítélet

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	végítélet	végítéletek
accusative	végítéletet	végítéleteket
dative	végítéletnek	végítéleteknek
instrumental	végítélettel	végítéletekkel
causal-final	végítéletért	végítéletekért
translative	végítéletté	végítéletekké
terminative	végítéletig	végítéletekig
essive-formal	végítéletként	végítéletekként
essive-modal	—	—
inessive	végítéletben	végítéletekben
superessive	végítéleten	végítéleteken
adessive	végítéletnél	végítéleteknél
illative	végítéletbe	végítéletekbe
sublative	végítéletre	végítéletekre
allative	végítélethez	végítéletekhez
elative	végítéletből	végítéletekből
delative	végítéletről	végítéletekről
ablative	végítélettől	végítéletektől
non-attributive possessive - singular	végítéleté	végítéleteké
non-attributive possessive - plural	végítéletéi	végítéletekéi

Possessive forms of végítélet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	végítéletem	végítéleteim
2nd person sing.	végítéleted	végítéleteid
3rd person sing.	végítélete	végítéletei
1st person plural	végítéletünk	végítéleteink
2nd person plural	végítéletetek	végítéleteitek
3rd person plural	végítéletük	végítéleteik

Further reading

• végítélet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN