viszontagságos

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

viszontagság +‎ -os

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvisontɒkʃaːɡoʃ]
  • Hyphenation: vi‧szon‧tag‧sá‧gos
  • Rhymes: -oʃ

Adjective[edit]

viszontagságos (comparative viszontagságosabb, superlative legviszontagságosabb)

  1. vicissitudinous, vicissitudinary (characterized by or filled with vicissitudes)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative viszontagságos viszontagságosak
accusative viszontagságosat viszontagságosakat
dative viszontagságosnak viszontagságosaknak
instrumental viszontagságossal viszontagságosakkal
causal-final viszontagságosért viszontagságosakért
translative viszontagságossá viszontagságosakká
terminative viszontagságosig viszontagságosakig
essive-formal viszontagságosként viszontagságosakként
essive-modal
inessive viszontagságosban viszontagságosakban
superessive viszontagságoson viszontagságosakon
adessive viszontagságosnál viszontagságosaknál
illative viszontagságosba viszontagságosakba
sublative viszontagságosra viszontagságosakra
allative viszontagságoshoz viszontagságosakhoz
elative viszontagságosból viszontagságosakból
delative viszontagságosról viszontagságosakról
ablative viszontagságostól viszontagságosaktól
non-attributive
possessive - singular
viszontagságosé viszontagságosaké
non-attributive
possessive - plural
viszontagságoséi viszontagságosakéi

Further reading[edit]