őszinte

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈøːsintɛ]
  • Hyphenation: őszin‧te
  • Rhymes: -tɛ

Adjective

[edit]

őszinte (comparative őszintébb, superlative legőszintébb)

  1. honest, frank, sincere

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative őszinte őszinték
accusative őszintét őszintéket
dative őszintének őszintéknek
instrumental őszintével őszintékkel
causal-final őszintéért őszintékért
translative őszintévé őszintékké
terminative őszintéig őszintékig
essive-formal őszinteként őszintékként
essive-modal
inessive őszintében őszintékben
superessive őszintén őszintéken
adessive őszinténél őszintéknél
illative őszintébe őszintékbe
sublative őszintére őszintékre
allative őszintéhez őszintékhez
elative őszintéből őszintékből
delative őszintéről őszintékről
ablative őszintétől őszintéktől
non-attributive
possessive - singular
őszintéé őszintéké
non-attributive
possessive - plural
őszintééi őszintékéi

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • őszinte in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN