űző

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: uzo and ûzo

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

űz +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈyːzøː]
  • Hyphenation: űző

Participle[edit]

űző

  1. present participle of űz

Declension[edit]

Inflection of űző
singular plural
nominative űző űzők
űzőek
accusative űzőt űzőket
űzőeket
dative űzőnek űzőknek
űzőeknek
instrumental űzővel űzőkkel
űzőekkel
causal-final űzőért űzőkért
űzőekért
translative űzővé űzőkké
űzőekké
terminative űzőig űzőkig
űzőekig
essive-formal űzőként űzőkként
űzőekként
essive-modal
inessive űzőben űzőkben
űzőekben
superessive űzőn űzőkön
űzőeken
adessive űzőnél űzőknél
űzőeknél
illative űzőbe űzőkbe
űzőekbe
sublative űzőre űzőkre
űzőekre
allative űzőhöz űzőkhöz
űzőekhez
elative űzőből űzőkből
űzőekből
delative űzőről űzőkről
űzőekről
ablative űzőtől űzőktől
űzőektől
non-attributive
possessive - singular
űzőé űzőké
űzőeké
non-attributive
possessive - plural
űzőéi űzőkéi
űzőekéi

Derived terms[edit]

Compound words

Further reading[edit]

  • űző in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN