bámul

Hungarian

Etymology

From an onomatopoeia +‎ -ul (“reflexive suffix”). First attested in 1585.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbaːmul]
• Hyphenation: bá‧mul

Verb

bámul

1. (transitive, intransitive) to gaze (to stare intently or earnestly)

Conjugation

conjugation of bámul

Infinitive			bámulni
Past participle			bámult
Present participle			bámuló
Future participle			bámulandó
Adverbial participle			bámulva
Potential			bámulhat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	bámulok	bámulsz	bámul	bámulunk	bámultok	bámulnak
		Definite	bámulom én téged/titeket bámullak	bámulod	bámulja	bámuljuk	bámuljátok	bámulják
	Past	Indefinite	bámultam	bámultál	bámult	bámultunk	bámultatok	bámultak
		Definite	bámultam én téged/titeket bámultalak	bámultad	bámulta	bámultuk	bámultátok	bámulták
Conditional mood	Present	Indefinite	bámulnék	bámulnál	bámulna	bámulnánk	bámulnátok	bámulnának
		Definite	bámulnám én téged/titeket bámulnálak	bámulnád	bámulná	bámulnánk	bámulnátok	bámulnák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	bámuljak	bámulj or bámuljál	bámuljon	bámuljunk	bámuljatok	bámuljanak
		Definite	bámuljam én téged/titeket bámuljalak	bámuld or bámuljad	bámulja	bámuljuk	bámuljátok	bámulják
Conjugated infinitive			bámulnom	bámulnod	bámulnia	bámulnunk	bámulnotok	bámulniuk

Derived terms

• bámulat

(With verbal prefixes):

• bebámul
• elbámul
• kibámul
• lebámul
• megbámul
• rábámul

Related terms

• bámészkodik