egyenletes

Hungarian

Etymology

egyenlet (“equation”) +‎ -es, created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛɟɛnlɛtɛʃ]
• Hyphenation: egyen‧le‧tes
• Rhymes: -ɛʃ

Adjective

egyenletes (comparative egyenletesebb, superlative legegyenletesebb)

1. even, level (surface), uniform, steady

Declension

Inflection of egyenletes

	singular	plural
nominative	egyenletes	egyenletesek
accusative	egyenleteset egyenletest	egyenleteseket
dative	egyenletesnek	egyenleteseknek
instrumental	egyenletessel	egyenletesekkel
causal-final	egyenletesért	egyenletesekért
translative	egyenletessé	egyenletesekké
terminative	egyenletesig	egyenletesekig
essive-formal	egyenletesként	egyenletesekként
essive-modal	—	—
inessive	egyenletesben	egyenletesekben
superessive	egyenletesen	egyenleteseken
adessive	egyenletesnél	egyenleteseknél
illative	egyenletesbe	egyenletesekbe
sublative	egyenletesre	egyenletesekre
allative	egyenleteshez	egyenletesekhez
elative	egyenletesből	egyenletesekből
delative	egyenletesről	egyenletesekről
ablative	egyenletestől	egyenletesektől
non-attributive possessive – singular	egyenletesé	egyenleteseké
non-attributive possessive – plural	egyenleteséi	egyenletesekéi

Derived terms

• egyenletesen

Further reading

• egyenletes in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• egyenletes in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).