egységes

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

egység +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈɛcʃeːɡɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: egy‧sé‧ges

Adjective[edit]

egységes (comparative egységesebb, superlative legegységesebb)

  1. uniform

Declension[edit]

Inflection of egységes
singular plural
nominative egységes egységesek
accusative egységeset
egységest
egységeseket
dative egységesnek egységeseknek
instrumental egységessel egységesekkel
causal-final egységesért egységesekért
translative egységessé egységesekké
terminative egységesig egységesekig
essive-formal egységesként egységesekként
essive-modal
inessive egységesben egységesekben
superessive egységesen egységeseken
adessive egységesnél egységeseknél
illative egységesbe egységesekbe
sublative egységesre egységesekre
allative egységeshez egységesekhez
elative egységesből egységesekből
delative egységesről egységesekről
ablative egységestől egységesektől

Derived terms[edit]