elér

See also: eler

Hungarian

Etymology

el- +‎ ér

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛleːr]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: el‧ér

Verb

elér

1. (transitive, with hands) to reach, to be able to reach, to touch

   A szoba olyan alacsony volt, hogy elérte a plafont. ― The room was so low-built, that he was able to touch the ceiling.

2. (transitive) to attain, to achieve, to catch, to get

   Elérte a célját. ― She achieved her goal.

   Elérte a vonatot. ― He was able to catch the train.

Conjugation

conjugation of elér

Infinitive			elérni
Past participle			elért
Present participle			elérő
Future participle			elérendő
Adverbial participle			elérve
Potential			elérhet
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	elérek	elérsz	elér	elérünk	elértek	elérnek
		Definite	elérem én téged/titeket elérlek	eléred	eléri	elérjük	eléritek	elérik
	Past	Indefinite	elértem	elértél	elért	elértünk	elértetek	elértek
		Definite	elértem én téged/titeket elértelek	elérted	elérte	elértük	elértétek	elérték
Conditional mood	Present	Indefinite	elérnék	elérnél	elérne	elérnénk	elérnétek	elérnének
		Definite	elérném én téged/titeket elérnélek	elérnéd	elérné	elérnénk	elérnétek	elérnék
Subjunctive mood	Present	Indefinite	elérjek	elérj or elérjél	elérjen	elérjünk	elérjetek	elérjenek
		Definite	elérjem én téged/titeket elérjelek	elérd or elérjed	elérje	elérjük	elérjétek	elérjék
Conjugated infinitive			elérnem	elérned	elérnie	elérnünk	elérnetek	elérniük

Derived terms

• elérés
• elérhetetlen
• elérhető