előír

Hungarian

Etymology

elő- +‎ ír, probably based on Latin praescribere, from prae (“before”) and scribere (“to write”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛløːjiːr]
• Hyphenation: elő‧ír
• Rhymes: -iːr

Verb

előír

1. (transitive) to prescribe (to specify as a required action)

Conjugation

conjugation of előír

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	előírok	előírsz	előír	előírunk	előírtok	előírnak
		Def.	előírom	előírod	előírja	előírjuk	előírjátok	előírják
		2nd-p. o.	előírlak	―
	Past	Indef.	előírtam	előírtál	előírt	előírtunk	előírtatok	előírtak
		Def.	előírtam	előírtad	előírta	előírtuk	előírtátok	előírták
		2nd-p. o.	előírtalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	előírnék	előírnál	előírna	előírnánk	előírnátok	előírnának
		Def.	előírnám	előírnád	előírná	előírnánk (or előírnók)	előírnátok	előírnák
		2nd-p. o.	előírnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	előírjak	előírj or előírjál	előírjon	előírjunk	előírjatok	előírjanak
		Def.	előírjam	előírd or előírjad	előírja	előírjuk	előírjátok	előírják
		2nd-p. o.	előírjalak	―
Infinitive	előírni		előírnom	előírnod	előírnia	előírnunk	előírnotok	előírniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			előírás	előíró	előírt	előírandó	előírva	előírhat

Derived terms

• előírás

 

Further reading

• előír in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• előír in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2023)