féltékeny

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

fél +‎ -t +‎ -ékeny. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈfeːlteːkɛɲ]
  • Hyphenation: fél‧té‧keny

Adjective[edit]

féltékeny (comparative féltékenyebb, superlative legféltékenyebb)

  1. jealous

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative féltékeny féltékenyek
accusative féltékenyet féltékenyeket
dative féltékenynek féltékenyeknek
instrumental féltékennyel féltékenyekkel
causal-final féltékenyért féltékenyekért
translative féltékennyé féltékenyekké
terminative féltékenyig féltékenyekig
essive-formal féltékenyként féltékenyekként
essive-modal
inessive féltékenyben féltékenyekben
superessive féltékenyen féltékenyeken
adessive féltékenynél féltékenyeknél
illative féltékenybe féltékenyekbe
sublative féltékenyre féltékenyekre
allative féltékenyhez féltékenyekhez
elative féltékenyből féltékenyekből
delative féltékenyről féltékenyekről
ablative féltékenytől féltékenyektől

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2