felkel

Hungarian

Etymology

fel- (“up, upward”) +‎ kel (“to rise”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlkɛl]
• Hyphenation: fel‧kel
• Rhymes: -ɛl

Verb

felkel

1. (intransitive) to get up (to rise from one's bed after sleeping)
2. (intransitive) to stand up, to get up (to rise from a lying or sitting position)
3. (intransitive) to rise, to revolt (to rebel against authority)

   Synonym: fellázad

4. (intransitive) to rise, to come up (of a celestial body, to move upwards from behind the horizon)

Conjugation

conjugation of felkel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	felkelek	felkelsz	felkel	felkelünk	felkeltek	felkelnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	felkeltem	felkeltél	felkelt	felkeltünk	felkeltetek	felkeltek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	felkelnék	felkelnél	felkelne	felkelnénk	felkelnétek	felkelnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	felkeljek	felkelj or felkeljél	felkeljen	felkeljünk	felkeljetek	felkeljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	felkelni		felkelnem	felkelned	felkelnie	felkelnünk	felkelnetek	felkelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			felkelés	felkelő	felkelt	―	felkelve	felkelhet

Derived terms

• felkelés

(Expressions):

• bal lábbal kel fel

Further reading

• felkel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN