különálló

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

különáll +‎

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkylønaːlːoː]
  • Hyphenation: kü‧lön‧ál‧ló

Verb[edit]

különálló

  1. present participle of különáll

Adjective[edit]

különálló (comparative különállóbb, superlative legkülönállóbb)

  1. separate (apart from; not connected to)

Declension[edit]

Inflection of különálló
singular plural
nominative különálló különállók
különállóak
accusative különállót különállókat
különállóakat
dative különállónak különállóknak
különállóaknak
instrumental különállóval különállókkal
különállóakkal
causal-final különállóért különállókért
különállóakért
translative különállóvá különállókká
különállóakká
terminative különállóig különállókig
különállóakig
essive-formal különállóként különállókként
különállóakként
essive-modal
inessive különállóban különállókban
különállóakban
superessive különállón különállókon
különállóakon
adessive különállónál különállóknál
különállóaknál
illative különállóba különállókba
különállóakba
sublative különállóra különállókra
különállóakra
allative különállóhoz különállókhoz
különállóakhoz
elative különállóból különállókból
különállóakból
delative különállóról különállókról
különállóakról
ablative különállótól különállóktól
különállóaktól
non-attributive
possessive - singular
különállóé különállóké
különállóaké
non-attributive
possessive - plural
különállóéi különállókéi
különállóakéi