kibeszél

Hungarian

Etymology

ki- +‎ beszél

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkibɛseːl]
• Hyphenation: ki‧be‧szél

Verb

kibeszél

1. (transitive) to disclose a secret about something
2. (transitive) to let out (to tell about emotionally stressful experience)
3. (transitive) to blab about someone (behind their back)
4. (reflexive) to talk one's way out of a situation
5. (reflexive) to tell everything one had in mind

Conjugation

conjugation of kibeszél

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kibeszélek	kibeszélsz	kibeszél	kibeszélünk	kibeszéltek	kibeszélnek
		Def.	kibeszélem	kibeszéled	kibeszéli	kibeszéljük	kibeszélitek	kibeszélik
		2nd-p. o.	kibeszéllek	―
	Past	Indef.	kibeszéltem	kibeszéltél	kibeszélt	kibeszéltünk	kibeszéltetek	kibeszéltek
		Def.	kibeszéltem	kibeszélted	kibeszélte	kibeszéltük	kibeszéltétek	kibeszélték
		2nd-p. o.	kibeszéltelek	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. kibeszélni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	kibeszélék	kibeszélél	kibeszéle	kibeszélénk	kibeszélétek	kibeszélének
		Def.	kibeszélém	kibeszéléd	kibeszélé	kibeszélénk	kibeszélétek	kibeszélék
		2nd-p. o.	kibeszélélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. kibeszél vala, kibeszélt vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kibeszélendek	kibeszélendesz	kibeszélend	kibeszélendünk	kibeszélendetek	kibeszélendenek
		Def.	kibeszélendem	kibeszélended	kibeszélendi	kibeszélendjük	kibeszélenditek	kibeszélendik
		2nd-p. o.	kibeszélendelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kibeszélnék	kibeszélnél	kibeszélne	kibeszélnénk	kibeszélnétek	kibeszélnének
		Def.	kibeszélném	kibeszélnéd	kibeszélné	kibeszélnénk (or kibeszélnők)	kibeszélnétek	kibeszélnék
		2nd-p. o.	kibeszélnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kibeszélt volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kibeszéljek	kibeszélj or kibeszéljél	kibeszéljen	kibeszéljünk	kibeszéljetek	kibeszéljenek
		Def.	kibeszéljem	kibeszéld or kibeszéljed	kibeszélje	kibeszéljük	kibeszéljétek	kibeszéljék
		2nd-p. o.	kibeszéljelek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kibeszélt légyen
Infinitive	kibeszélni		kibeszélnem	kibeszélned	kibeszélnie	kibeszélnünk	kibeszélnetek	kibeszélniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	kibeszélés		kibeszélő	kibeszélt	kibeszélendő	kibeszélve (kibeszélvén)
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of kibeszél

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	kibeszélhetek	kibeszélhetsz	kibeszélhet	kibeszélhetünk	kibeszélhettek	kibeszélhetnek
		Def.	kibeszélhetem	kibeszélheted	kibeszélheti	kibeszélhetjük	kibeszélhetitek	kibeszélhetik
		2nd-p. o.	kibeszélhetlek	―
	Past	Indef.	kibeszélhettem	kibeszélhettél	kibeszélhetett	kibeszélhettünk	kibeszélhettetek	kibeszélhettek
		Def.	kibeszélhettem	kibeszélhetted	kibeszélhette	kibeszélhettük	kibeszélhettétek	kibeszélhették
		2nd-p. o.	kibeszélhettelek	―
	Archaic Preterit	Indef.	kibeszélheték	kibeszélhetél	kibeszélhete	kibeszélheténk	kibeszélhetétek	kibeszélhetének
		Def.	kibeszélhetém	kibeszélhetéd	kibeszélheté	kibeszélheténk	kibeszélhetétek	kibeszélheték
		2nd-p. o.	kibeszélhetélek	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. kibeszélhet vala, kibeszélhetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	kibeszélhetendek or kibeszélandhatok	kibeszélhetendesz or kibeszélandhatsz	kibeszélhetend or kibeszélandhat	kibeszélhetendünk or kibeszélandhatunk	kibeszélhetendetek or kibeszélandhattok	kibeszélhetendenek or kibeszélandhatnak
		Def.	kibeszélhetendem or kibeszélandhatom	kibeszélhetended or kibeszélandhatod	kibeszélhetendi or kibeszélandhatja	kibeszélhetendjük or kibeszélandhatjuk	kibeszélhetenditek or kibeszélandhatjátok	kibeszélhetendik or kibeszélandhatják
		2nd-p. o.	kibeszélhetendelek or kibeszélandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	kibeszélhetnék	kibeszélhetnél	kibeszélhetne	kibeszélhetnénk	kibeszélhetnétek	kibeszélhetnének
		Def.	kibeszélhetném	kibeszélhetnéd	kibeszélhetné	kibeszélhetnénk (or kibeszélhetnők)	kibeszélhetnétek	kibeszélhetnék
		2nd-p. o.	kibeszélhetnélek	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. kibeszélhetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	kibeszélhessek	kibeszélhess or kibeszélhessél	kibeszélhessen	kibeszélhessünk	kibeszélhessetek	kibeszélhessenek
		Def.	kibeszélhessem	kibeszélhesd or kibeszélhessed	kibeszélhesse	kibeszélhessük	kibeszélhessétek	kibeszélhessék
		2nd-p. o.	kibeszélhesselek	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. kibeszélhetett légyen
Inf.	(kibeszélhetni)		(kibeszélhetnem)	(kibeszélhetned)	(kibeszélhetnie)	(kibeszélhetnünk)	(kibeszélhetnetek)	(kibeszélhetniük)
Positive adjective			kibeszélhető	Neg. adj.	kibeszélhetetlen	Adv. part.	(kibeszélhetve / kibeszélhetvén)

Derived terms

• kibeszélés