vindikál

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin vindicare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvindikaːl]
  • Hyphenation: vin‧di‧kál

Verb[edit]

vindikál

  1. (transitive, formal) to claim, arrogate, vindicate
    Synonyms: igényel, követel
    • 1876, Mór Jókai, Az élet komédiásai,[1] part 2, chapter 1:
      A Dagon bálvány követelése még tovább ment. Magának vindikálta az egyházak fölötti patronatus jogát, s mi egy ballotázása után a mezítlábas képviselőknek megszűntünk az egyház pártfogói lenni, templomunk nem a mi templomunk volt többé.

Conjugation[edit]

References[edit]