vindikál

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Latin vindicare[1] +‎ -ál.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvindikaːl]
  • Hyphenation: vin‧di‧kál

Verb[edit]

vindikál

  1. (transitive, formal) to claim, arrogate, vindicate
    • 1876, Mór Jókai, Az élet komédiásai,[1] part 2, chapter 1:
      A Dagon bálvány követelése még tovább ment. Magának vindikálta az egyházak fölötti patronatus jogát, s mi egy ballotázása után a mezítlábas képviselőknek megszűntünk az egyház pártfogói lenni, templomunk nem a mi templomunk volt többé.

Conjugation[edit]

Synonyms[edit]

References[edit]