vindikál

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by WingerBot (talk | contribs) as of 07:14, 8 October 2019.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

From Latin vindicare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvindikaːl]
  • Hyphenation: vin‧di‧kál

Verb

vindikál

  1. (transitive, formal) to claim, arrogate, vindicate
    Synonyms: igényel, követel
    • 1876, Mór Jókai, Az élet komédiásai,[1] part 2, chapter 1:
      A Dagon bálvány követelése még tovább ment. Magának vindikálta az egyházak fölötti patronatus jogát, s mi egy ballotázása után a mezítlábas képviselőknek megszűntünk az egyház pártfogói lenni, templomunk nem a mi templomunk volt többé.

Conjugation

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN