útmegszakítás

Hungarian

Etymology

út (“journey”) +‎ megszakítás (“interruption”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈuːtmɛksɒkitaːʃ]
• Hyphenation: út‧meg‧sza‧kí‧tás

Noun

útmegszakítás (plural útmegszakítások)

1. stopover (a short interruption in a journey or the place visited during such an interruption)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	útmegszakítás	útmegszakítások
accusative	útmegszakítást	útmegszakításokat
dative	útmegszakításnak	útmegszakításoknak
instrumental	útmegszakítással	útmegszakításokkal
causal-final	útmegszakításért	útmegszakításokért
translative	útmegszakítássá	útmegszakításokká
terminative	útmegszakításig	útmegszakításokig
essive-formal	útmegszakításként	útmegszakításokként
essive-modal	—	—
inessive	útmegszakításban	útmegszakításokban
superessive	útmegszakításon	útmegszakításokon
adessive	útmegszakításnál	útmegszakításoknál
illative	útmegszakításba	útmegszakításokba
sublative	útmegszakításra	útmegszakításokra
allative	útmegszakításhoz	útmegszakításokhoz
elative	útmegszakításból	útmegszakításokból
delative	útmegszakításról	útmegszakításokról
ablative	útmegszakítástól	útmegszakításoktól
non-attributive possessive - singular	útmegszakításé	útmegszakításoké
non-attributive possessive - plural	útmegszakításéi	útmegszakításokéi

Possessive forms of útmegszakítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	útmegszakításom	útmegszakításaim
2nd person sing.	útmegszakításod	útmegszakításaid
3rd person sing.	útmegszakítása	útmegszakításai
1st person plural	útmegszakításunk	útmegszakításaink
2nd person plural	útmegszakításotok	útmegszakításaitok
3rd person plural	útmegszakításuk	útmegszakításaik