megszakítás

Hungarian

Etymology

megszakít (“to interrupt”) +‎ -ás (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛksɒkiːtaːʃ]
• Hyphenation: meg‧sza‧kí‧tás

Noun

megszakítás (plural megszakítások)

1. verbal noun of megszakít: interruption (the act of interrupting a process)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megszakítás	megszakítások
accusative	megszakítást	megszakításokat
dative	megszakításnak	megszakításoknak
instrumental	megszakítással	megszakításokkal
causal-final	megszakításért	megszakításokért
translative	megszakítássá	megszakításokká
terminative	megszakításig	megszakításokig
essive-formal	megszakításként	megszakításokként
essive-modal	—	—
inessive	megszakításban	megszakításokban
superessive	megszakításon	megszakításokon
adessive	megszakításnál	megszakításoknál
illative	megszakításba	megszakításokba
sublative	megszakításra	megszakításokra
allative	megszakításhoz	megszakításokhoz
elative	megszakításból	megszakításokból
delative	megszakításról	megszakításokról
ablative	megszakítástól	megszakításoktól
non-attributive possessive - singular	megszakításé	megszakításoké
non-attributive possessive - plural	megszakításéi	megszakításokéi

Possessive forms of megszakítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megszakításom	megszakításaim
2nd person sing.	megszakításod	megszakításaid
3rd person sing.	megszakítása	megszakításai
1st person plural	megszakításunk	megszakításaink
2nd person plural	megszakításotok	megszakításaitok
3rd person plural	megszakításuk	megszakításaik

Derived terms

Compound words

• árammegszakítás
• megszakításvezérlő
• terhességmegszakítás
• útmegszakítás

 

Further reading

• megszakítás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN