beleszólás

Hungarian

Etymology

beleszól +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbɛlɛsoːlaːʃ]
• Hyphenation: be‧le‧szó‧lás

Noun

beleszólás (plural beleszólások)

1. the act of voicing one's opinion, having a say, interfering (followed by -ba/-be)

   Ebbe nincs beleszólásom. ― I don't have any say in this.

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	beleszólás	beleszólások
accusative	beleszólást	beleszólásokat
dative	beleszólásnak	beleszólásoknak
instrumental	beleszólással	beleszólásokkal
causal-final	beleszólásért	beleszólásokért
translative	beleszólássá	beleszólásokká
terminative	beleszólásig	beleszólásokig
essive-formal	beleszólásként	beleszólásokként
essive-modal	—	—
inessive	beleszólásban	beleszólásokban
superessive	beleszóláson	beleszólásokon
adessive	beleszólásnál	beleszólásoknál
illative	beleszólásba	beleszólásokba
sublative	beleszólásra	beleszólásokra
allative	beleszóláshoz	beleszólásokhoz
elative	beleszólásból	beleszólásokból
delative	beleszólásról	beleszólásokról
ablative	beleszólástól	beleszólásoktól
non-attributive possessive - singular	beleszólásé	beleszólásoké
non-attributive possessive - plural	beleszóláséi	beleszólásokéi

Possessive forms of beleszólás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	beleszólásom	beleszólásaim
2nd person sing.	beleszólásod	beleszólásaid
3rd person sing.	beleszólása	beleszólásai
1st person plural	beleszólásunk	beleszólásaink
2nd person plural	beleszólásotok	beleszólásaitok
3rd person plural	beleszólásuk	beleszólásaik

Further reading

• beleszólás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• beleszólás in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)