erkölcs

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA: /ˈɛrkølʧ/
• Hyphenation: er‧kölcs

Noun

erkölcs (plural erkölcsök)

1. morals, morality

Declension

declension of erkölcs singular plural nominative erkölcs erkölcsök accusative erkölcsöt erkölcsöket dative erkölcsnek erkölcsöknek instrumental erkölccsel erkölcsökkel causal-final erkölcsért erkölcsökért translative erkölccsé erkölcsökké terminative erkölcsig erkölcsökig essive-formal erkölcsként erkölcsökként essive-modal - - inessive erkölcsben erkölcsökben superessive erkölcsön erkölcsökön adessive erkölcsnél erkölcsöknél illative erkölcsbe erkölcsökbe sublative erkölcsre erkölcsökre allative erkölcshöz erkölcsökhöz elative erkölcsből erkölcsökből delative erkölcsről erkölcsökről ablative erkölcstől erkölcsöktől

possessives of erkölcs possessor singular possession plural possession 1st person sing. erkölcsöm erkölcseim 2nd person sing. erkölcsöd erkölcseid 3rd person sing. erkölcse erkölcsei 1st person plural erkölcsünk erkölcseink 2nd person plural erkölcsötök erkölcseitek 3rd person plural erkölcsük erkölcseik