homlokzat

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From the noun homlok +‎ -zat (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈhomloɡzɒt]
  • Hyphenation: hom‧lok‧zat
  • Rhymes: -ɒt

Noun

[edit]

homlokzat (plural homlokzatok)

  1. façade, front

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative homlokzat homlokzatok
accusative homlokzatot homlokzatokat
dative homlokzatnak homlokzatoknak
instrumental homlokzattal homlokzatokkal
causal-final homlokzatért homlokzatokért
translative homlokzattá homlokzatokká
terminative homlokzatig homlokzatokig
essive-formal homlokzatként homlokzatokként
essive-modal
inessive homlokzatban homlokzatokban
superessive homlokzaton homlokzatokon
adessive homlokzatnál homlokzatoknál
illative homlokzatba homlokzatokba
sublative homlokzatra homlokzatokra
allative homlokzathoz homlokzatokhoz
elative homlokzatból homlokzatokból
delative homlokzatról homlokzatokról
ablative homlokzattól homlokzatoktól
non-attributive
possessive - singular
homlokzaté homlokzatoké
non-attributive
possessive - plural
homlokzatéi homlokzatokéi
Possessive forms of homlokzat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. homlokzatom homlokzataim
2nd person sing. homlokzatod homlokzataid
3rd person sing. homlokzata homlokzatai
1st person plural homlokzatunk homlokzataink
2nd person plural homlokzatotok homlokzataitok
3rd person plural homlokzatuk homlokzataik

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]