jegyes

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

jegy (ticket; [archaic] engagement) +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈjɛɟɛʃ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: je‧gyes
  • Rhymes: -ɛʃ

Noun

[edit]

jegyes (plural jegyesek)

  1. fiancé, fiancée, intended, betrothed, affianced

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jegyes jegyesek
accusative jegyest jegyeseket
dative jegyesnek jegyeseknek
instrumental jegyessel jegyesekkel
causal-final jegyesért jegyesekért
translative jegyessé jegyesekké
terminative jegyesig jegyesekig
essive-formal jegyesként jegyesekként
essive-modal jegyesül
inessive jegyesben jegyesekben
superessive jegyesen jegyeseken
adessive jegyesnél jegyeseknél
illative jegyesbe jegyesekbe
sublative jegyesre jegyesekre
allative jegyeshez jegyesekhez
elative jegyesből jegyesekből
delative jegyesről jegyesekről
ablative jegyestől jegyesektől
non-attributive
possessive - singular
jegyesé jegyeseké
non-attributive
possessive - plural
jegyeséi jegyesekéi
Possessive forms of jegyes
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jegyesem jegyeseim
2nd person sing. jegyesed jegyeseid
3rd person sing. jegyese jegyesei
1st person plural jegyesünk jegyeseink
2nd person plural jegyesetek jegyeseitek
3rd person plural jegyesük jegyeseik

Adjective

[edit]

jegyes (not comparable)

  1. rationed

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative jegyes jegyesek
accusative jegyeset jegyeseket
dative jegyesnek jegyeseknek
instrumental jegyessel jegyesekkel
causal-final jegyesért jegyesekért
translative jegyessé jegyesekké
terminative jegyesig jegyesekig
essive-formal jegyesként jegyesekként
essive-modal
inessive jegyesben jegyesekben
superessive jegyesen jegyeseken
adessive jegyesnél jegyeseknél
illative jegyesbe jegyesekbe
sublative jegyesre jegyesekre
allative jegyeshez jegyesekhez
elative jegyesből jegyesekből
delative jegyesről jegyesekről
ablative jegyestől jegyesektől
non-attributive
possessive - singular
jegyesé jegyeseké
non-attributive
possessive - plural
jegyeséi jegyesekéi

Further reading

[edit]
  • (betrothed, fiancé[e], affianced): jegyes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (rationed; given for ticket): jegyes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN