képzett
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Verb[edit]
képzett
Participle[edit]
képzett
- past participle of képez
Adjective[edit]
képzett (comparative képzettebb, superlative legképzettebb)
Usage notes[edit]
Not to be confused with képzet (“idea, notion, image”).
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | képzett | képzettek |
| accusative | képzettet | képzetteket |
| dative | képzettnek | képzetteknek |
| instrumental | képzettel | képzettekkel |
| causal-final | képzettért | képzettekért |
| translative | képzetté | képzettekké |
| terminative | képzettig | képzettekig |
| essive-formal | képzettként | képzettekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | képzettben | képzettekben |
| superessive | képzetten | képzetteken |
| adessive | képzettnél | képzetteknél |
| illative | képzettbe | képzettekbe |
| sublative | képzettre | képzettekre |
| allative | képzetthez | képzettekhez |
| elative | képzettből | képzettekből |
| delative | képzettről | képzettekről |
| ablative | képzettől | képzettektől |
| non-attributive possessive - singular |
képzetté | képzetteké |
| non-attributive possessive - plural |
képzettéi | képzettekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- képzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN