készenléti

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

készenlét +‎ -i (adjective-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkeːsɛnleːti]
  • Hyphenation: ké‧szen‧lé‧ti
  • Rhymes: -ti

Adjective[edit]

készenléti (not comparable)

  1. relating to readiness, preparedness, standby
    készenléti tervekcontingency plans
    készenléti állapotstandby mode

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative készenléti készenlétiek
accusative készenlétit készenlétieket
dative készenlétinek készenlétieknek
instrumental készenlétivel készenlétiekkel
causal-final készenlétiért készenlétiekért
translative készenlétivé készenlétiekké
terminative készenlétiig készenlétiekig
essive-formal készenlétiként készenlétiekként
essive-modal
inessive készenlétiben készenlétiekben
superessive készenlétin készenlétieken
adessive készenlétinél készenlétieknél
illative készenlétibe készenlétiekbe
sublative készenlétire készenlétiekre
allative készenlétihez készenlétiekhez
elative készenlétiből készenlétiekből
delative készenlétiről készenlétiekről
ablative készenlétitől készenlétiektől
non-attributive
possessive - singular
készenlétié készenlétieké
non-attributive
possessive - plural
készenlétiéi készenlétiekéi

Further reading[edit]