kölcsönösség

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

kölcsönös (mutual) +‎ -ség (noun-forming suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈkølt͡ʃønøʃːeːɡ]
  • Hyphenation: köl‧csö‧nös‧ség
  • Rhymes: -eːɡ

Noun[edit]

kölcsönösség

  1. reciprocity, mutuality (the characteristic of being reciprocal, e.g. of a relationship between people)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kölcsönösség
accusative kölcsönösséget
dative kölcsönösségnek
instrumental kölcsönösséggel
causal-final kölcsönösségért
translative kölcsönösséggé
terminative kölcsönösségig
essive-formal kölcsönösségként
essive-modal
inessive kölcsönösségben
superessive kölcsönösségen
adessive kölcsönösségnél
illative kölcsönösségbe
sublative kölcsönösségre
allative kölcsönösséghez
elative kölcsönösségből
delative kölcsönösségről
ablative kölcsönösségtől
non-attributive
possessive - singular
kölcsönösségé
non-attributive
possessive - plural
kölcsönösségéi
Possessive forms of kölcsönösség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kölcsönösségem
2nd person sing. kölcsönösséged
3rd person sing. kölcsönössége
1st person plural kölcsönösségünk
2nd person plural kölcsönösségetek
3rd person plural kölcsönösségük

Derived terms[edit]

Further reading[edit]