kegyelem

Hungarian[edit]

From an otherwise unattested stem + -elem.^[1]

kegyelem (countable and uncountable, plural kegyelmek)

mercy, pardon, clemency, reprieve, leniency
(theology) grace (free and undeserved favour, especially of God; unmerited divine assistance given to humans for their regeneration or sanctification, or for resisting sin)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kegyelem	kegyelmek
accusative	kegyelmet	kegyelmeket
dative	kegyelemnek	kegyelmeknek
instrumental	kegyelemmel	kegyelmekkel
causal-final	kegyelemért	kegyelmekért
translative	kegyelemmé	kegyelmekké
terminative	kegyelemig	kegyelmekig
essive-formal	kegyelemként	kegyelmekként
essive-modal	—	—
inessive	kegyelemben	kegyelmekben
superessive	kegyelmen	kegyelmeken
adessive	kegyelemnél	kegyelmeknél
illative	kegyelembe	kegyelmekbe
sublative	kegyelemre	kegyelmekre
allative	kegyelemhez	kegyelmekhez
elative	kegyelemből	kegyelmekből
delative	kegyelemről	kegyelmekről
ablative	kegyelemtől	kegyelmektől
non-attributive possessive - singular	kegyelemé	kegyelmeké
non-attributive possessive - plural	kegyeleméi	kegyelmekéi

Possessive forms of kegyelem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kegyelmem	kegyelmeim
2nd person sing.	kegyelmed	kegyelmeid
3rd person sing.	kegyelme	kegyelmei
1st person plural	kegyelmünk	kegyelmeink
2nd person plural	kegyelmetek	kegyelmeitek
3rd person plural	kegyelmük	kegyelmeik

Compound words

^ kegyelem in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)